2013. január 4., péntek

Viszhang

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: 
- Áúúúúúúúúú. 
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú". . . 
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált: 
- Ki vagy te? 
De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?
- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak!
A hang felel: "Csodállak".
Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy!
A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"
Majd az apja elmagyarázza:
- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

Szögek (Tanmese)

...Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel. Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:




"Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben; soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre. A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai. A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak. Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak, és feltárják számodra a szívüket."

Egy perces meditáció (Gyakorold!)


2013. január 3., csütörtök

Az élet, lehetőség, mi döntünk, hogyan éljük

Eljön a pillanat az életünkben, mikor az a kényszerképzetünk támad, hogy senki nem ért meg bennünket, mindenki idegennek tűnik számunkra. Ekkor olyan érzések kavaroghatnak bennünk, ami az összeomlott világképpel hozható összefüggésbe. Elkezdjük fürkészni, mit, miért cselekszenek a körülöttünk élők.

Mindenki más és más, nincs két egyforma gondolkodású, mentalitású ember. Másképp reagálunk a körülöttünk megnyilvánuló világra. Mikor kimondunk egy szót, eddig megélt tapasztalatainkból merítve, ahányan vagyunk, annyiféle dologra asszociálhatunk. Vannak, kik közelebb állnak hozzánk, vannak, akikkel talán két mondatnál többet nem tudnánk váltani, zsigerből érezzük, mennyire távol áll tőlünk az illető személy. Ugyanakkor ott vannak a „semmiből” hirtelen előbukkanó kedves arcok, akik pusztán lényükkel napsütést hoznak életünkbe. Nincs két egyforma ember. Ez a sokszínűség teszi oly széppé életünket.


A Világ szép

A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.

 Wass Albert

Bagdi Bella: HOOPONOPONO


Értékes vagy!


Mire való a csönd?

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle: 
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban? 
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: 
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

Változások leírása

Elsősorban tudnotok érdemes arról, hogy amíg nem születik meg az Atyai Tudatossághálón az egységetek, nem fogtok tudni kialakítani a Földön sem jól működtethető fényközösségeket. Igazi fényközösségek maguktól állnak össze, mint a méhek kaptárrendszere. Illeszkedik minden sejt a másikba. Ez akkor lehetséges, ha ugyanolyan elven vezetitek az életeteket, ugyanolyan minőségek vannak jelen a gondolataitokban, tetteitekben, céljaitokban. Ha eléritek azt, hogy igazodni tudtok a Szeretet Törvényéhez, akkor e vezérfonal mentén folytatott életvitel mágnesként hívja be életetekbe a hasonlóan gondolkodókat. Addig fölösleges is nekilátni igazi fényközösségek kialakításához, amíg a vezérkoncepciót nem tisztáztátok önmagatokban.

Egy újabb nap


Fokhagyma tinktúra

Fokhagyma tinktúra. Elegendő 7 évente megismételni, olyan hatással tisztítja ki az érrendszert!

Érrendszerünk tisztább lesz, a hajszálereink jobban átjárhatók maradnak, ami biztosítja a szájunk, ínyünk, torkunk egészségét is.

Kísérletek azt bizonyítják, hogy a fokhagyma elősegíti az ólom kiürülését a szervezetünkből. Ezért a nagyvárosban élőknek kötelező lenne a fogyasztása. 

Állat- kísérletekkel bizonyított, a ráksejtekkel megfertőzött egereknél nem alakult ki a rák, ha fokhagyma kivonatot kaptak. Az embereknél a rák megelőzésben van... lenne jelentősége.

Fokhagyma tinktúra

33 dkg megtisztított fokhagymát fokhagymaprésben szétnyomunk, majd 10 napig áztatjuk 3 dl, 96%-os, gyógyszertárban kapható alkoholban, lezárt üvegben. Közben naponta egyszer fellötyköljük, hogy a fokhagyma hatóanyagainak kioldódását ezzel is serkentsük. Ezt követően a pépet tiszta ruhán átszűrjük üvegbe. A nyert folyadék tömény, ragacsos fokhagymakivonat.

Adagolása: mindig evés előtt kell meginni, kevés tejben, gyümölcslében vagy vízben elkeverve:

1. nap: reggel - 1 csepp, délben - 2 csepp, este - 3 csepp
2. nap: reggel - 4 csepp, délben - 5 csepp, este - 6 csepp
3. nap: reggel - 7 csepp, délben - 8 csepp, este - 9 csepp
4. nap: reggel - 10 csepp, délben - 11 csepp, este - 12 csepp
5. nap: reggel - 13 csepp, délben - 14 csepp, este - 15 csepp
6. nap: reggel - 15 csepp, délben - 14 csepp, este - 13 csepp
7. nap: reggel - 12 csepp, délben - 11 csepp, este - 10 csepp
8. nap: reggel - 9 csepp, délben - 8 csepp, este - 7 csepp
9. nap: reggel - 6 csepp, délben - 5 csepp, este - 4 csepp
10. nap: reggel - 3 csepp, délben - 2 csepp, este - 1 csepp
11. naptól: napi 3 x 25 csepp, amíg a folyadék el nem fogy.

A kúra idején érdemes a szokásosnál több folyadékot fogyasztani. Hét évig nem kell megismételni a kúrát olyan hatással tisztítja ki az érrendszert.

Életed filmje


2013. január 2., szerda

KOLDUSOK...

Két koldus veszekszik az utcán, úgy néz ki, itt verekedés lesz. Megszólal az egyik: - Mit képzelsz magadról, te vagy itt a király? - Ez a tér, ezek az emberek, mind az enyém. Te meg ne koldulj itt, mert agyon csaplak, érted! Itt csak én kéregethetek, nem érted, hogy ők az enyémek!!!!!!!! Úgy lettünk a koldusoké, hogy észre se vettük. Csak a teret, országnak-világnak nevezik. A koldusok szép ruhában járnak, BMV-t hajtanak vagy bármi mást... Nekik a jellemük, a hitük, a foglalkozásuk, a koldus és nem az állapotuk. A jellemtelenségnek sok bástyája van, emberek, eszmék, politikai rendszerek... ne add oda magad, nem vagy az övék!!!

Csend…

- Mester, miért van az, hogy mindig egy hatalmas pofonra van szükségem, hogy tudjam, mi a fontos nekem? - Tudod, az a szó, hogy bűn, egy erkölcsi fogalom. Mégis, ha lehet erről beszélni, akkor azt mondom, hogy az az első bűn, hogy az ember nem szereti saját magát és ebben, az egész világ bűnözik, szépen csendben… Született egy megállapodás az emberek között, hogy ha mindenki bűnös, akkor ezt ne vegyük észre. Itt kezdődött a pofonok királysága… egy olyan ,,vallásosság” , ahol többé, nem a szeretet vezeti az embert, hanem a kényszer, a szükség, a hiba…

RENDEK és RANGOK…

Manapság mindenki rend és rangmániás lett. A görcsös kényszeresség, ugyanaz a probléma, mint a káosz dicsérete. Azt mondta egy jó barátom, tanítóm, mesterem, aki ez óta már, az égbe költözött… ,,Van egy fontos hiba, a ma emberével, mindenki, alacsonyrendű, de magas rangú akar lenni. Ez pedig, az ítélőképesség kifejlesztése nélkül, hamvába halt próbálkozás marad.” Az ember elcserélte az égi királyságát, egy földi akarnokságért, így lett az ember, a hatalom rabszolgája.

Az Élet könyve

Lepkét, álmokat, pénzt, hatalmat, erőket, tudást, de valamit mindenki gyűjt. A ,,bélyeggyűjtemény”, mindenkinél fellelhető. Igaz, van aki a hiányt teszi a vitrinbe, vannak virtuális és a fejünkben lévő gyűjtemények is… Keressük azt a tudást, információt, amellyel megállíthatjuk a változást. Azt gondoljuk, az az örökkévalóság, de ez tévedés! A változást megállítani, lehetetlen… A SZENTÍRÁS, ott van bennünk, legbelül, ahová a haramiák, a kasszafúrók, a csalók, nem juthatnak el. Oda csak Te léphetsz be. De csak akkor, ha nem üzletelsz a haramiákkal és nem adod el a lelkedet.

Csak a csont marad…

Az Egy, mindig hajlékot épít magának, fényházakat... És csak telik-múlik, az idő. Mikor kapunk egy otthont és ha összenövünk vele, akkor úgy meg szokjuk, hogy észre se vesszük, hogy az nem mi vagyunk. Égi köntös az, de mégis, csak kabát. Kinevetjük a csigát, ha a házának gondolja magát és velünk mi van? Fényházakban jövünk a világra… aztán jön a vakság! Így esett, hogy népek vesztek el, az idő tengerén, csak a csont maradt! Láttam élő csontvázakat, akik azt gondolják, hogy ők, ,,jók”. Olyanok, mint az itt ragadt halott, felsőbbrendűek, vagy csak ezzel ámítják magukat. Annyira erős még bennük az anyag utáni vágy, hogy észre sem veszik, hogy amit tesznek, hisznek, beszélnek,… az nem, az élethez tartozik, halott beszéd. Védik magukat, minden külső hatástól, változástól és észre sem veszik, hogy világot cseréltek. Amikor elveszik a szeretet, megjelenik az erkölcs, mikor elveszik az erkölcs, jön a törvényesség… Így lett halott nép, a Székely és Magyar! Szüless ujjá, Nemzetem! A Szellemnek, a Léleknek, Szeretetnek, Tehetségnek, csodálatos nemzete.