2013. január 4., péntek

Viszhang

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: 
- Áúúúúúúúúú. 
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából: "Áúúúúúúúúú". . . 
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált: 
- Ki vagy te? 
De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?
- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd elkiáltja magát: - Csodállak!
A hang felel: "Csodállak".
Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy!
A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"
Majd az apja elmagyarázza:
- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET!
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

Szögek (Tanmese)

...Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel. Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A következő hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerűbb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe. Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki:




"Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben; soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy ugyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre. A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai. A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak. Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak, és feltárják számodra a szívüket."

Egy perces meditáció (Gyakorold!)


2013. január 3., csütörtök

Az élet, lehetőség, mi döntünk, hogyan éljük

Eljön a pillanat az életünkben, mikor az a kényszerképzetünk támad, hogy senki nem ért meg bennünket, mindenki idegennek tűnik számunkra. Ekkor olyan érzések kavaroghatnak bennünk, ami az összeomlott világképpel hozható összefüggésbe. Elkezdjük fürkészni, mit, miért cselekszenek a körülöttünk élők.

Mindenki más és más, nincs két egyforma gondolkodású, mentalitású ember. Másképp reagálunk a körülöttünk megnyilvánuló világra. Mikor kimondunk egy szót, eddig megélt tapasztalatainkból merítve, ahányan vagyunk, annyiféle dologra asszociálhatunk. Vannak, kik közelebb állnak hozzánk, vannak, akikkel talán két mondatnál többet nem tudnánk váltani, zsigerből érezzük, mennyire távol áll tőlünk az illető személy. Ugyanakkor ott vannak a „semmiből” hirtelen előbukkanó kedves arcok, akik pusztán lényükkel napsütést hoznak életünkbe. Nincs két egyforma ember. Ez a sokszínűség teszi oly széppé életünket.


A Világ szép

A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.

 Wass Albert

Bagdi Bella: HOOPONOPONO


Értékes vagy!